Azok számára, akiknek az ázsiai zene világa teljesen új terep, most kezdjük egy piacra leszűkítve a gondolkodást. Hozzáteszem, nem lesz sem egyszerűbb, sem átláthatóbb a koreai zeneipar, mint bármelyik másik a régióban. De akkor karcolgassuk meg a dolgok tetejét!

Hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás, azt nem tudom, de hogy most érdemes először röviden a koreai filmtörténetet a zeneipar előtt összefoglalni, az biztos.

A dél-koreai filmipar egyedi története

Dél-Korea egyike azon kevés országoknak, ahol a helyi produkciók meghatározó szerepet töltenek be a hazai piacon, felülmúlva az amerikai filmeket. Idén 100 éve indult útjának a helyi gyártású mozifilm a Fight for Justice (의리적 구토, Uirijok Gutu, megtalálható még: The Righteous Revenge utalással. Rendezte: Kim Do-san, műfaja: akció) című mozi-drámával. A film különlegessége, hogy míg a háttérben a vásznon Szöul híres helyszíneit bemutató képsorokat vetítettek (egy közel 300 méteres filmszalagról), addig az előtérben a színpadon élőszereplős színjátékot láthattak az alkotás megtekintői. Gyakorlatilag ez jelentette a némafilm közvetlen elődjét az országban.

A némafilm ideje nagyjából egybeesik a japán megszállással (1910–1945), ekkor még az 1948-as  évig egységes Koreáról beszélhetünk. A gyarmati korea kormánya támogatta a némafilmek gyártását, ezeken belül is leginkább az oktatási jellegű (pl. adófizetés, megtakarítások, higénia) kategóriákban született rengeteg új alkotás, összesen 157. A némafilmeknek köszönhető a 'byunsa' szakma kialakulása is, amely feladata a filmek kommentálása volt, mint a nyugati filmek feliratai, úgy magyarázta el a vásznon folyó cselekményt, egyedi hangokat adva emellett a különböző karaktereknek is. Úgy kell elképzelni, hogy a byunsa-k olyanok voltak, mint a mai sztárok, rajtuk múlhatott egy film sikeressége vagy bukás is akár. A filmhez a hangot zenekarok biztosították élőben, akárcsak a nyugati mozinál.

Propagandafilmek uralták a II. világháború idején a koreai filmipart, ugyanis az ez idő alatt megjelent 30-ból 21 a japán hadsereg támogatásához volt köthető. 1945 és 1953 közötti regressziós időszakban a filmgyártás szinte megszűnt létezni, köszönhetően a koreai háborúnak is (1950–1953). Az ipar újjáélesztése érdekében Syngman Rhee, Dél-Korea első elnöke (1948–1960) úgy döntött, hogy mentesíti azt az adózás alól. Megkezdődött a koreai filmgyártás aranykora, megjelentek a zsánerfilmek és a helyi produkciók is javultak minőségben.

.Koreai filmborító 1960-ból, a film címe: Hanyo (A szobalány), rendezte: Kim Ki-Young. Forrás: hancinema.net

A hangosfilm első megjelenése 1935-ben Lee Pil-woo nevéhez fűződik, ő az, akit a koreai filmtechnológia mellett a filmművészet úttörőjének is tartanak. Japán mérnökök közreműködésével egyedi hanggyártási technológiával a The Story of Chun-hyang (춘향전) című filmet jegyzik az első koreai hangosfilmként, de a magas produkciós költségek miatt csak pár évvel később robbant be igazán az új formátum.

A kibontakozó zeneipar

Ezekkel az eseményekkel párhuzamosan alakult ki a koreai zeneipar, amely hagyományosan a tradícionális zene (első feljegyzés róla 1145-ből) és a trot (a koreai poluláris zenét jelentette 1980-ig) zene közvetítésével foglalkozott. A japán megszállás végével és a koreai félsziget észak és délre osztásával, az országban maradó amerikai katonák megismertették a helyi lakosságot a nyugati zenével. A hatvanas években az amerikai popkultúra megjelenésével párhuzamosan  kezdetét veszi az helyi zene ipari termelése is. Megjelentek  a hanglemezek, fejlődött a rögzítés technológia.  A háborúiban elszegényedett ország ismételt gazdasági fellendülésbe kezd, amerikai csapatoknak fenntartott klubokban nyílt meghallgatásokat tartanak és biztos jövedelmet biztosítanak a tehetséges fiatalok számára. Elterjednek a country, a jazz és a rock&roll műfajok, valamint megjelennek az első kereskedelmi rádiók is, melyek szélesedő repertoárjában egyszerre megfér a nyugati pop zene, a helyi trot és rock zene. Már ekkor kezdetét veszi a koreai zenészek egyre nagyobb közönséghez való eljutása, néhányak már külföldön is kisebb ismertséget szereznek. A hetvenes éveket a hippi korszak, a nyolcvanas éveket a balladák jellemezték, a kilencvenes évektől pedig a modern K-pop ideje veszi kezdetét...

Lee Mi-ja 1989 Vintage Trot Album. Forrás: https://www.ebayshopkorea.com/main/view?itemID=271975843900

Blogbejegyzésünk folytatása a K-Pop történetével, a Hallyu – koreai hullámmal, az idol groupokkal, valamint a dél-koreai szórakoztató ipar hálózataival, a konglomerátumosodással fog foglalkozni. Még csak most jön a java!